bántatlan
bántatlan melléknév -ul (választékos)
1. Olyan <személy v. dolog>, akit, amelyet nem bántottak, nem háborgattak. Bántatlan emberek, madarak, város. || a. Érintetlen, ép, sértetlen. Bántatlan sereg. Káldor erős volt Bús dühödésében s bántatlan fegyveri által. (Vörösmarty Mihály) Mátyás király … bántatlanul érkezett övéihez. (Jósika Miklós) A török mindenkit bántatlanul elbocsát, senkit se vág le. (Gárdonyi Géza)
2. határozói használat(ban) Bántatlanul. Bántatlan maradt város. Bántatlan mulatozhatnánk százféle örömmel. (Vörösmarty Mihály) Ha szépen múlat, teheti bántatlan. (Arany János)
bántatlanság.
