buffogat
buffogat tárgyatlan ige -tam, -ott, ..asson (népies, hangutánzó)
1. <Bölömbika> egymásután többször mély, tompa, öblös hangot ad. A sok álgyú … Bömbölését a szél messze földre hordta, Mint ha vízibika [= bölömbika] buffogat a réten Úgy hallott egész nap távol a vidéken. (Arany János)
2. Bufog (1–2). Eleinte csak lassankint buffogatott: ha! – haha! – haha! (Jókai Mór)
buffogatás; buffogató.
