csodálkozás
csodálkozás főnév -t, -a, (népies) csudálkozás (csak egyes számban)
A csodálkozik igével kifejezett lelki folyamat, állapot. Egyik csodálkozásból a másikba esik: újra meg újra csodálkozni kényszerül; csodálkozásra késztet vkit. Tágra meredt a szeme a csodálkozástól. Azt se tudta, hová legyen a csodálkozástól. Nem tud betelni a csodálkozással. Akik a hajóban valának, nagy csudálkozással láták, hogy a remete a tengeren futna utánok. (Mikes Kelemen) || a. Az a tény, hogy vki csodálkozik vmin. Meglepett az emberek csodálkozása. Mulattam a gyerek csodálkozásán. || b. Gyak. helytelenítéssel együttjáró meglepődés, meglepetés. Csodálkozását fejezi ki; csodálkozással hallja, hogy … Mindenki csodálkozására megjelent ő is. || c. (ritka) Csodálat. Csodálkozással tölt el vmi vkit. Nagy kandisággal Tekintgeté a várat, s telve volt Csodálkozással. (Vörösmarty Mihály)
