csodálkozik
csodálkozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon), (népies) csudálkozik
<Vmely dolog, jelenség, személy szokatlanságán, rendkívüliségén, váratlanságán> meglepetést érez, álmélkodik, bámul; szokatlannak, különösnek, meglepőnek tart vmit. Mindenen, semmin sem csodálkozik. Csodálkoznak a különös vendégen. Csodálkoztunk a szokatlan ételeken, furcsa szokásokon. Csodálkozom azon, hogy milyen jó erőben van. Én már nem is csodálkozom rajta: az előzmények után a helyzetnek ezt az alakulását nem tartom meglepőnek; véleményem szerint az, ami bekövetkezett, várható is volt. Mi van ezen csodálkozni való?: ez teljesen természetesnek látszik, összhangban van a dolgok természetes rendjével v. alakulásával. || a. Meglepődik, megdöbben vmin. Csodálkozva hall, lát, tapasztal vmit. Ne csodálkozzál rajta, hogy eljöttem. Magunk csudálkozhattunk legjobban, mikor az asszony a gyerek sikoltozására kirohant a konyhából. (Gárdonyi Géza) || b. (rendsz. egyes szám 1. személyben) Némi meglepetéssel furcsáll, helytelenít, rosszall vmit, kül. vkinek a viselkedését. Csodálkozom magán; csodálkozom a viselkedésén; csodálkozom, hogy így beszél. || c. (ritka) Vkire csodálkozik: csodálkozva néz vkire. Vö.: rácsodálkozik. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk csodálkozik. A gyerek rám csodálkozott kék szemével.
Szólás(ok): ld. bolond.
Igekötős igék: becsodálkozik; elcsodálkozik; rácsodálkozik.
csodálkozó.
