dobol
dobol ige -t, -jon
1. tárgyatlan Ütemesen veri, üti a dobot. A dobosok dobolni kezdtek. Hat órakor dobolnak, és akkor a fejdelem felöltözik. (Mikes Kelemen)
2. tárgyas (katonaság) Riadót, rohamot, takarodót dobol: dobolással jelt ad riadóra, rohamra, takarodóra.
3. tárgyas <Falun a kisbíró, ill. a községi tanács alkalmazottja> dobpergéssel felhívja a lakosság figyelmét, harsány hangon közöl, folyamatosan közhírré tesz vmit. Mit doboltak? || a. (tárgy nélkül) A másik utcában már dobolnak.
4. tárgyatlan (népies) Dobolnak: az árverést dobpergéssel jelzik. Két hét nem telik belé, dobolnak kendnél, ha nem fizeti kend a kétszáz forintot. (Gárdonyi Géza)
5. tárgyatlan (átvitt értelemben) Dobol vmin: a kéz ujjaival, lábával v. vmely tárggyal sűrűn ütöget vmit, ill. ezzel a dob pergéséhez hasonló hangot hoz létre. Késével dobol a tányéron. Lábával idegesen dobol a padlón. Ujjaival dobol az asztalon. Elábrándozva dobolt a szék karfáján. (Mikszáth Kálmán) Ott ült a fiatal főbíró a modernül berendezett kávéház nagy ablakánál, és a fehér márványasztalon dobolt. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: feldobol; kidobol; összedobol; végigdobol.
doboló; doboltat.
