dobolás
dobolás főnév -t, (-ok), -a
Általában a dobol igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki dobol.
1. Dob [2] (1, a) verése. A kisbíró dobolása. Hagyd abba ezt a folytonos dobolást. || a. Az így keletkezett hang, a dobpergés hangja; dobpergés, dobszó. Borzasztó hallgatni ezt az örökös dobolást. || b. <Falun> a hivatalos hírek közzétételét megelőző, ill. kísérő dobpergés; általában maga az így történő hirdetés. Dobolás útján közhírré tétetik. Nem hallottam a dobolást.
2. Vmely tárgynak ütemes ütögetése a kéz ujjaival v. lábbal, rendsz. az ideges türelmetlenség jeleként. Ideges szokás ez a dobolás.
dobolási.
