emlékezetes
emlékezetes [e-ë-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan, amire sokáig emlékeznek, aminek emléke fennmarad; emlékezetre méltó, híres, nevezetes. Azon az emlékezetes napon. Emlékezetes nap ez a magyar történelemben. Emlékezetessé tette nevét. Arra a dombra húzatta fel a sátrát, ahol azon az emlékezetes napon állott. (Gárdonyi Géza)
2. Olyan, amihez a beszélőnek vmi különös, sokszor kellemetlen emléke fűződik. Emlékezetes út volt ez!
3. (finomkodó, sajtónyelvi) Olyan, amire feltehetően mindenki emlékszik; ismert, ismeretes. Emlékezetes, hogy …
II. főnév -t (csak egyes számban) (ritka) Emlékezetes dolog, esemény, tett. Nem történt velem semmi emlékezetes … (Mikszáth Kálmán)
emlékezetesség.
