emlékezik
emlékezik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zék, (-zen) [e, ë, ë]
1. Emlékezik vkire, vmire: korábban megismert személynek, dolognak a képét, átélt állapotnak jellegzetes vonásait, eseménynek a mozzanatait fel tudja idézni. Vö.: emlékszik. A legöregebbek sem emlékeznek ilyen nagy szárazságra. „Tudom”, monda, „tudom; emlékezem arra Az oly sokszor megbánt „távozzál” szavamra. (Arany János) Olyan jól emlékezem rá, mintha tegnap láttam volna. (Jókai Mór) || a. Emlékezik vmire: a korábban szerzett és megőrzött ismereteket, tapasztalatokat felismeri és felidézi; visszaemlékezik rájuk. Emlékezik ifjúságának örömeire. Emlékezem Egy világot elsülyesztő Rettenetes éjszakára. (Ady Endre) Nincs semmi szomorítóbb, | mint emlékezni régi szép időre | nyomorban. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
2. (választékos) Emlékezik vkiről, vmiről: vkinek, vminek az emlékét felidézi, kegyelettel adózik neki; megemlékezik róla. Emlékezzünk halottainkról; emlékezzünk régiekről. Az ifjú … rólam ekkép Emlékezik keserű szavakkal. (Vörösmarty Mihály) Azok a víg szüretek régen elmúltak, melyekről a Kisfaludy versei emlékeznek. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: megemlékezik; visszaemlékezik.
