epeszt
epeszt [e-e] tárgyas ige -ett [ë], epesszen [e-e-ë]; -eni [e] v. (ritka) -ni (választékos)
<Kellemetlen testi érzés, kül. hiányérzés> kínoz, gyötör vkit. Hőség, szomjúság epeszti. Majd a tusán ha szomjuság epeszt | … egy pohár leend kész Ez alkalomra. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. <Érzés, gondolat, elképzelés> emészt (4) vkit. Aggodalom, bánat epeszti; folyton epeszti egy gondolat; epeszti a szerelem; kielégítetlen vágyak epesztik. Nehéz gondok s fájdalmak epeszték A szomorú lánykát. (Vörösmarty Mihály) Ma öntudatlanul új méla vágy epeszt. (Babits Mihály) || b. (költői) <Vmely körülmény> aggaszt vkit. Zenebona, babona, Húzavona vesszen! | Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. (Arany János) || c. (ritka) <Személy> okozza, hogy vki epedjen. Mi rég epesztesz itten, oh kegyetlen. (Madách Imre) || d. (ritka, költői) <Körülmény heves érzést> lankaszt. Gyorsan közelget … A nászi óra; négy boldog nap uj Holdat derít föl, ah de mily soká Fogy e vén hold nekem! s epeszti vágyam. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
Igekötős igék: elepeszt.
epesztett; epeszthető; epesztő.
