épeszű
épeszű [e; p-e] melléknév -en [e]
Olyan <személy>, aki szellemi képességének birtokában van, akinek esze járása rendes, szabályos; természetes, józan gondolkodású; normális. Épeszű ember nem is gondolhat ilyen esztelenségre. Úgy viselkedik, mintha nem volna épeszű. Ilyen célból írtam a regényt és csak olyanok számára, kik épeszűek. (Vas Gereben) Mégis csak őrült volt. Mert aki épeszű, az nem csinál ilyesmit … Nem beszámítható. (Kosztolányi Dezső)
