erőlködik
erőlködik [e] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön), (népies, régies) erőködik
Erejének teljes megfeszítésével próbál elérni vmely célt, elvégezni vmely, gyak. erejét meghaladó feladatot. Hiába, hasztalanul erőlködik. Ne erőlködj vele! Egymaga erőlködik a zsákokkal. Azon erőlködik, hogy legyőzze ellenfelét. Az ostromlók elszántan törtetnek, kapaszkodnak, erőlködnek, tolakodnak fel a falakra. (Gárdonyi Géza) Láttam … tolongó kísérteteket, | … : mind erőlködik, | hogy, barátilag mondjon valamit, | intést, biztatást. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben) Végre egy hűs szellő addig erőlködött, Hogy messze zavarta a nagy lomha ködöt. (Arany János)
Igekötős igék: felerőlködik.
erőlködő.
