erőlködés
erőlködés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (népies, régies) erőködés
Az erőlködik igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi erőlködik; erőfeszítés. Hiábavaló, kárba veszett erőlködés; nagy erőlködésébe került vmi. Majdnem beleszakadt szegény pára a nagy erőlködésbe. Minden erőködés, mellyel a tömegből kibontakozni s az ütközet helyére visszajutni iparkodott, hasztalan vala. (Eötvös József) Azt képzeli magáról, hogy erős. Összetéveszti az erőt az erőlködéssel és erőszakossággal. (Kosztolányi Dezső)
