esd
esd [e] ige -tem v. -ettem [e, ë-e], -ett, -jen; -eni [ë, ë, e] v. (ritka) -ni (irodalmi nyelvben)
tárgyatlan Alázatosan, szívre hatóan könyörög, rimánkodik, esdekel vmiért. Bocsánatért, irgalomért esd; vki kegyeiért esd; esdve kérlek. „Oh ember, hozz segélyt!” … Igy esd egy női hang. (Vörösmarty Mihály) Ne felejtsd, hogy férjed tetemiért esdel. (Arany János) || a. tárgyas (ritka) Alázatos, szívre ható szavakkal nagyon kér vmit vkitől. Vki bocsánatát, kegyeit esdi. Híveid … A sorstól új fényt esdenek Szent életedre. (Petőfi Sándor) Irgalmat esdek, a karom kitárva. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: kiesd.
esdés.
