esdekel
esdekel [e-ë-ë v. e-e-ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (irodalmi nyelvben)
Esedezik. Esdekel uráért szép neje legszebben. (Arany János) Neved kiáltom esdekelve, Ujongva, sírva, alva, ébren. (Komjáthy Jenő)
Igekötős igék: kiesdekel.
esdeklő.
