fajzik
fajzik tárgyatlan ige -ok, -ol; -ott; -anék, -anál, -ana; -zon v. fajozzon (-zék v. fajozzék); -ani
1. (régies) <Állat v. növény> szaporodás által világra jön; létrejön, származik.
2. (régies) <Állat v. növény> szül, ivadékot, utódot hoz a világra. A róka igen nagy télben szokott fajzani. (Vas Gereben)
3. (népies) Vkire fajzik: <Ember> vkire hasonlít, üt (V).
4. (átvitt értelemben is, rosszalló) Vmivé fajzik: elfajzik, elfajul. Nézd, mivé fajzott a szép gondolat, törekvés, eszme!
Igekötős igék: elfajzik; visszafajzik.
fajzás; fajzó; fajzott.
