felüdül
felüdül [l-ü] tárgyatlan ige fölüdül
1. <Fáradt személy> egészen üdévé lesz; felfrissül. Felüdült a friss levegőtől. Egészen felüdülve tért haza, a friss levegő nagyon használt neki. (Jókai Mór) Felüdült a csapból csurgó hideg víztől. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) <Betegségtől, nélkülözéstől, túlzott erőfeszítésektől legyengült, lefogyott ember, állat, szárazságtól megviselt növény> visszanyeri előző állapotát, újra erőre kap. A havasi legelőn felüdültek a juhok. A záportól felüdült fű, fa, virág. Titkon … ápolta, hogy éljen, … Hadd álljon … hős betege lábra … | Fel is üdült Miklós hihetetlen gyorsan. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy> lelki, szellemi erejét visszanyeri. Körötökben, azt hiszem, felüdülnék, lassan-lassan. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, régies) <Egyén, közösség> a kárt, veszteséget, vereséget teljesen kiheveri. A tatár faj e csapástól fel nem bírt üdülni egész Dsingiszkánig. (Jókai Mór)
3. (tájszó) Felébred, magához tér. Ájulásig bántá ismét őket a kacajdüh [= az erős nevetési inger], de midőn abból felüdültek, eszökbe ötlött, hogy még egy történet vala hátra. (Vörösmarty Mihály)
felüdülés; felüdülő; felüdült.
