felügyel
felügyel [l-ü] tárgyatlan ige fölügyel
1. (kissé választékos) <Rendsz. vkinek a megbízásából> szemmel tartva vigyáz vkire, vmire, törődik vele, hogy baj ne érje. Felügyel a gyermekekre, a legelésző állatokra, a lerakott ruhákra. Felügyelt a király arany poharára. (Arany János)
2. Foglalkozásszerűen ellenőriz vmit, kül. vkiknek a tevékenységét, valaminek a működését. Felügyel az írásbeli érettségi vizsgán; felügyel a gépekre.
felügyelés; felügyeltet.
