hangerő
hangerő [g-e] főnév
(fizika) A hang erőssége, amely a rezgő test anyagától, tömegétől és alakjától, valamint a rezgés kilengésének mértékétől függ. || a. Vmely hang ép hallószervre tett hatásának foka, ereje; hangosság. Ilyen hangerővel én operaénekes lennék. Kitört egyszerre a joviális kacagás, oly hangerővel, hogy a négy ló mind megijedt tőle. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): hangerő-szabályozás.
hangerejű.
