hangerősítő
hangerősítő [g-e] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <eszköz, módszer, eljárás>, amely a hangok fölerősítésére alkalmas. Hangerősítő berendezés, készülék.
II. főnév (villamosság, rádiótechnika) Mikrofonnal és hangszórókkal összekapcsolt gyenge áramú villamos készülék, amelyet zenei v. beszédhang felerősítésére használnak nagyobb helyiségben v. szabad téren való közvetítés végett; megafon. A hangerősítő mindenhová elvitte hangját. A hangerősítőt felszerelték. || a. (villamosság, rádiótechnika) Alacsony frekvenciájú rezgések felerősítésére alkalmas készülék, amelyet főleg a rádiótechnikában használnak. A hangerősítő lelke az elektroncső.
