helyesség
helyesség [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek helyes (1a), bizonyos követelményeknek megfelelő, azokkal (meg)egyező, vmihez illő, szabályos volta; pontosság, szabályszerűség. A beszéd, a gondolat, az írás, a kiejtés, a megállapítás, a megfejtés, a számadás helyessége. A számla helyességét elismerte. Elveink helyességét az idő, a fejlődés igazolta. Munkámnak hasznavehetősége … a most kifejtendő nézetek helyességétől függ. (Eötvös József) || a. Vminek helyes (2), vmire alkalmas, célravezető, hasznavehető volta. Az intézkedés, az irányvonal, a javaslat helyessége. Meg volt győződve e morális tanács helyességéről. (Eötvös József)
2. (ritka, kissé bizalmas) Vkinek, vminek helyes (3), megnyerő, kellemes külsejű, csinos, szép, kedves volta; csinosság, kedvesség. A lányka, a ruha helyessége. Megjelenésének helyessége rögtön lebilincselt bennünket.
Szóösszetétel(ek): nyelvhelyesség.
