helyett
helyett [e-ë] névutó (ragtalan v. személyragos szó után, azzal együtt értve)
1. Az e szóval jelölt személy, tárgy v. dolog helyében, azt pótolva, helyettesítve. Vki helyett dolgozik. Minden külön ® értesítés helyett. Apja helyett apja volt a fiúnak. Tettek helyett szólamokkal nem lehet elintézni a dolgot. Mankó helyett zászlót vett kezébe. (Petőfi Sándor) Én megyek el oda Gömörbe maga helyett. (Gárdonyi Géza) || a. A szóban forgó személy, tárgy, dolog helyébe, helyére, azt pótolva, annak helyettesítésére. Virág helyett szalagot tesz a kalapjára. Ékszerek helyett csupán egy piros rózsa volt hajába tűzve. (Krúdy Gyula)
2. (ritka) A szóban forgó személy, tárgy, dolog egyenlő értékeként, annak szerepét betöltve; vki, vmi gyanánt. Pénz helyett élelemmel fizet. Elszállt az esthajnal a hegytetők felett, Bő harmatot síra búcsukönyek helyett. (Arany János)
3. (ritka) A szóban forgó személy, tárgy, dolog ellenértékeként, azért cserébe. Bélyeg helyett bélyeget adok neked. Fa helyett szenet kérek.
Szóösszetétel(ek): ahelyett; ehelyett.
