igazoló
igazoló melléknév
1. Olyan, aki, ami igazol (1–7) vmit, vkit. A vallomás helyességét igazoló tanú; a számítás helyességét igazoló próba; az eljárást, a módszert igazoló tények; a mulasztást igazoló írás.
2. Vkinek, vminek az igazolására alkalmas, arra haszn. (politika) Igazoló bizottság: a) vmely testület, kül. az országgyűlés tagjainak tagsági jogát felülvizsgáló b.; b) (1945 után) az 1945. évi felszabadulást követő időszakban az állampolgároknak az ellenforradalmi Horthy-korszakban és a nyilas uralom alatt tanúsított politikai magatartását vizsgáló b.; (hivatalos) igazoló eljárás: az az e., amelynek során vmely igazoló bizottság vkinek a politikai magatartását v. közéleti szereplését elbírálja; igazoló iratok: a) személyazonossági i.-ok; b) vmely cselekvés, eljárás jogos, törvényes voltát tanúsító i.-ok.
igazolói.
