igazolt
igazolt melléknév -an, -abb
Általában olyan, amit, akit igazoltak (kül. 1, 3, 5). Igazolt állítás, eljárás, tétel; a gyakorlat által többszörösen igazolt állásfoglalás. Igazoltabbnak hivém ez aggodalmat. (Arany János) || a. (hivatalos) Olyan <mulasztás>, amelynek jogos, megokolt voltáról vki igazolást adott, s amelyet vki ennek alapján igazolt. Igazolt távollét. Igazoltan mulasztott húsz órát. || b. (ritka) Olyan <személy>, aki mentnek bizonyult vmely bűntől; ártatlan, bűntelen. Ezalatt Bencével a nemzetes asszony | Törekedék fel [Szalontára], hogy semmit ne mulasszon, Fiát igazoltan hogy mielőbb lássa. (Arany János) || c. (1945 után) Olyan <személy>, akinek a felszabadulás előtti politikai magatartását vmely erre a célra hivatalosan kijelölt bizottság teljes mértékben v. vmely megszorítással igazolta. Igazolt tisztviselő; feddéssel igazolt.
