illedelmes
illedelmes [e-e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
Olyan <személy>, aki az illem követelményeinek megfelelően viselkedik; illemtudó. Illedelmes fiú, leány. A tanári karban ő a legfiatalabb: szerény, illedelmes fiatalember. (Babits Mihály) || a. Ilyen személyre valló, rá jellemző, tőle származó. Illedelmes köszönés, viselkedés. A kisfiú az asztalnál illedelmesen viselkedett. A … hölgyeket nem kell félteni, ha illedelmes magaviseletről volt szó. (Krúdy Gyula) A sapkás sofőr illedelmesen tisztelgett. (Kosztolányi Dezső)
