illeg-billeg
illeg-billeg [ë-ë] tárgyatlan ige illegtem-billegtem [ë-e-ë-e], illegett-billegett [ë-ë-ë-ë], illegjen-billegjen [ë-ë-ë-ë]
1. Magát illegetve, kényeskedve lépked. Öregesen illeg-billeg a zenére. [A medve] gazdája dudáján Úgy illeg-billeg, hogy rajta akárki nevethet. (Fazekas Mihály)
2. Egyensúlyát keresve kedvesen v. kecsesen ide-oda hajladozik. Egy kis cinege illeg-billeg az ágon.
