ingat
ingat tárgyas ige -tam, -ott, ingasson
Vmi úgy hat vmire, hogy az inog. Fejét ingatja: a) <tagadás v. nemtetszés jeléül> fejét jobbra-balra mozgatja; b) (ritka) szunyókálva bólingat a fejével. A szél ingatja a nádszálakat. A dobogó mén büszkén hánykódik alatta: … Ő pedig űl aranyos dárdát ingatva kezében. (Vörösmarty Mihály) [A szellő] Már lombokat lóbál, már ágat is ingat. (Arany János) Szúnyogh lehorgasztotta fejét mélységes részegségében és ingatta, mint az elefánt. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: megingat.
ingatás; ingató; ingatott.
