irónia
irónia főnév ..iát, ..iája (csak egyes számban) (régies írva: ironia is)
1. (választékos) A rejtett gúnynak az a fajtája, amelyben a lekicsinylés a dicséretnek, magasztalásnak az alakját ölti magára. Minden szavából kiérzett a keserű irónia. (Jókai Mór) Kételyeiért senkit sem üldözött … sem a vak gyűlölség, sem a léha irónia. (Ambrus Zoltán) || a. (választékos) A sors iróniája: olyan esemény, fordulat v. helyzet, amelyet vmely régebbi helyzettel való ellentéte miatt mintha gúnynak, bosszantásnak szánt volna a véletlen.
2. (irodalomtudomány) Az irónia (1) mint a stílus élénkségének, fordulatosságának egyik eszköze. Petőfi az Okatootáiában iróniával él.
