ironikus
ironikus [o v. ó] melléknév -an, -abb (régies írva: ironicus is) (választékos)
Olyan <megnyilatkozás>, amelyben irónia van. Ironikus beszéd, hang, megjegyzés, stílus, válasz. Megszorítá a kezét … ironicus tiszteletadással hajtogatva magát előtte. (Jókai Mór) Péterfy változatos formájú, beható, finoman ironikus cikkeket írt az Egyetértésbe. (Ambrus Zoltán) || a. Iróniát alkalmazó, arra hajlamos <ember, természet>.
ironikusság.
