kérődzés
kérődzés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. A kérődzik (1) igével kifejezett cselekvés, művelet, ill. folyamat; <bizonyos állatoknál> a lenyelt és felböfögött táplálék másodszori megrágása. A tehenek kérődzése. Hallik a szomszédból … Barmok kérődzése, lefekvő sohajja. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, rosszalló v. gúnyos) Elmúlt, elhangzott, megbeszélt dolgok újra való, rendsz. fölösleges, céltalan és unalmas felidézése, ismétlése. Az emlékeken, a múlton való kérődzés; a hallottak, tanultak kérődzése. [A kérdés vitatásához] nemcsak mások előadásának száraz kérődzése, hanem szabad és magától is gondolkodó elme kívántatik. (Vörösmarty Mihály)
kérődzési.
