kertész
kertész [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Kerti növények, zöldségfélék, virágok termesztésével, kertek létesítésével, fenntartásával, gondozásával hivatásszerűen foglalkozó (szakképzett) személy. Szorgalmas kertész. Szép foglalkozás a kertészé. A kertész virágait öntözi, fáit nyesi. De a kertész eljövendő, S más karóhoz elkötend ő, Szegény rózsák, titeket. (Kisfaludy Sándor) Kertész leszek, fát nevelek, | kelő nappal én is kelek. (József Attila) || a. Kertészeti munkát hozzáértéssel, kedvvel, de nem hivatásszerűen végző személy. Nagy kertész volt az öreg. || b. Kertészeti szakiskolát v. főiskolát végzett, oklevelet szerzett személy. Okleveles kertész.
Szóösszetétel(ek): 1. kertészember; kertészfiú; kertészház; kertészinas; kertészképző; kertészkés; kertészlak; kertészleány; kertészlegény; kertésznő; kertésztanonc; kertészüveg; 2. bolgárkertész; dohánykertész; műkertész; virágkertész.
kertészi; kertészség.
