keserít
keserít [e-e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
1. (ritka) <Ételt, italt> keserű ízűvé tesz. Az odaégett hagyma nem ízesíti, hanem keseríti az ételt. Az üröm keseríti a bort.
2. Keserít vkit: folyamatosan keserűséget okoz vkinek. Minduntalan szemrehányásokkal keseríti az urát. Hát te is ősz ember keseríteni jösz-e bajomban? (Vörösmarty Mihály) Hányszor keseríti a jó lelket minden ok nélkül …? (Arany János) || a. Keserít vmit: szüntelenül nehezen elviselhetővé, keserűvé (3b) tesz. Az a haszontalan gyerek keseríti az éltemet.
Igekötős igék: elkeserít; megkeserít.
keserítés; keserített; keserítget; keserítő.
