kezes [1]
kezes [1] [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (népies) Az emberhez hozzászokott, könnyen kezelhető, megsimogatható, szelíd, jámbor <állat>. Kezes bárány; kezes csikó, jószág. Szilaj és mégis kezes állat, megeszi a cukrot a tenyeremből. (Mikszáth Kálmán) Van nekem egy oly kis kanom, | szelíd szóra kezes nagyon. (József Attila)
2. Vkinek vmiben készségesen segédkező <személy>. Úgy bántam vele, mint egy kedves rokonnal, egy kezes baráttal, akire az ember … számíthat. (Kaffka Margit)
Szóösszetétel(ek): balkezes; jobbkezes; kétkezes; négykezes.
