kezes [2]
kezes [2] [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az a személy, aki felelősséget vállal vkiért, vmiért, kül. vkinek az adósságáért, s ezt a fizetés elmulasztása esetén helyette kifizeti. Jótálló kezes; ® készfizető kezes.
2. (régies) Túsz. Kezest ® állít. Kezest állítok, hitelest Kettőt neked. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Hol vannak testvéreink, hol vannak a kezesek? (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. kezeslevél; kezesszó; 2. váltókezes.
