kiesés
kiesés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a kiesik (1, 2, 4–10) igével kifejezett történés v. állapot.
1. Az a tény, hogy vki, vmi kiesik (1, 2) vhonnan, vmiből. Az ablakból, az autóból, a nyeregből, a vonatból való kiesés. A kocsi kerekének kiesése okozta a balesetet. A kiesés ellen úgy védekezhetünk, hogy becsukjuk a kocsi ajtaját.
2. (átvitt értelemben) Vkinek vmely helyzetből, állapotból való akaratlan v. kényszerű kikerülése, kijutása. Állásból, munkahelyről, szolgálatból való kiesés; a döntőből való kiesés; vkinek a bizalmából, kegyéből való kiesés; egy névnek vkinek az eszéből, az emlékezetéből, a köztudatból való kiesése. || a. (átvitt értelemben) Vmely (lelki)állapotból, tevékenységből való kizökkenés. Nyugalmából, szerepéből való kiesés.
3. (átvitt értelemben) Az a tény, hogy vmi kiesik (10) vhonnan; vmitől félre v. távol esés. A városnak a forgalomból való kiesése hátráltatta fejlődését.
4. (átvitt értelemben) <Termelésben, terv teljesítésében> vminek, vkinek az elmaradásából eredő hátrány, hiány, veszteség. A géphiba nagy kiesést okozott a termelésben.
kieséses; kiesési.
