kiszakaszt
kiszakaszt tárgyas ige (népies)
Általában kiszakít.
1. <Rögzített dolgot, gyökeres növényt> helyéből kiránt, kitép. Az olasz … Kéklő sisakjához tűzte a tollakat, Melynek a legcsúcsán a maga nagy tolla … Kiszakaszta ebből két parányi szálat, Küldé a fiúknak s vele gúnyos választ. (Arany János)
2. Kiszakaszt vmit: a sütni való megkelt tésztából a kívánt nagyságú darabo(ka)t kitépve vmivé (kenyérré, kaláccsá stb.) formálja. Kiszakasztja a kenyeret.
3. <Bizonyos területből, összegből egy részt, vmely csoportból bizonyos számú egyedet> vmely célra elkülönít. [Matyi] a vén lúdakat arrébb Hessegeté; az eladni valót húszat kiszakasztá. (Fazekas Mihály) Hadaiból, amint Fondi felől hozta, Keletre, nyugatra egy részt kiszakaszta. (Arany János) || a. Vmely állatot a többiek közül kihajtva elkülönít. Kiszakasztja a csikót a ménesből, a tinót a gulyából.
4. Kiszakasztja magát vhonnan: a) szorításból, ölelésből erős rántással kiszabadítja magát. Kiszakasztá magát karjaimból, és elrohant. (Petőfi Sándor); b) (átvitt értelemben, ritka) vmely környezetből (egy időre) hirtelen, gyorsan kiszabadítja magát. Kiszakasztja magát a városi élet nyűgeiből.
kiszakasztás; kiszakasztható; kiszakasztó; kiszakasztott.
