kiszakít
kiszakít ige
1. tárgyas Vmi kiszakít vmit: éles, hegyes, érdes tárgy ruhafélén v. más könnyen szakadó anyagból készült használati tárgyon lyukat szakít, lyukat idéz elő. A szög kiszakította ruháját. || a. Vki kiszakít vmit: személy (gondatlanságból v. szándékosan) okozza, hogy vmi így kiszakadjon. A gyerek kiszakította nadrágját.
2. tárgyas <Rögzített dolgot, gyökeres növényt> úgy ránt ki helyéről, hogy egy kis része elszakítva régi helyén marad; kitép. Kiszakítja a gazt, a kórót. Ami a kevélységről volt írva a könyvben, azon lapokat kiszakítottam volna jókor. (Vas Gereben) || a. tárgyas (átvitt értelemben) Levágják lábaimat, kezemen fogok járni; kiszakítják kezeimet, hason fogok mászni. Csak használhassak. (Széchenyi István)
3. tárgyas (ritka) <Ajtót, ablakot> felszakít. Kiszakította az ajtót, kiugrott. (Tolnai Lajos)
4. tárgyas (tárgy nélkül is) Kiszakít (vmit): a sütni való megkelt tésztából a kívánt nagyságú darabo(ka)t kitépve vmivé (kenyérré, kaláccsá stb.) formálja. Kiszakítja a kalácsot, a kenyeret. Bedagasztott, befűtött a pestbe, Kiszakított s kilenc kenyeret vetett be. (Jókai Mór)
5. tárgyas <Bizonyos területből, összegből egy részt, vmely csoportból bizonyos számú egyedet> vmely célra elkülönít. Kiszakított az ezredből egy századot. Kimentem a gulyához, s [a szolgabírónak] ötven ökrét kiszakítottam. (Petőfi Sándor) Kiszakítottak a határukból egy tízezer holdas parcellácskát az új földesúr gulyájának legelőül. (Jókai Mór)
6. Kiszakítja magát (vhonnan): a) szorításból, ölelésből erős rántással kiszabadítja magát. Kiszakítja magát vkinek a karjaiból; kiszakítja magát őrizői, a rendőrök kezéből. Valósággal ki kellett szeretetteinek karjából szakítania magát. (Kuncz Aladár); b) vmely környezetből, állapotból hirtelen kiszabadítja magát. Nem volt annyi ereje, hogy kiszakítsa magát a rossz társaságból.
7. tárgyas <Megszokott, természetes környezetéből> erőszakkal eltávolít vkit. Kiszakít vkit családjából. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Kiszakít vmit vkinek a szívéből v. lelkéből: erőszakkal, erőfeszítéssel eltávolítja onnan. Ki kell szakítani képét szívedből. (Eötvös József)
8. tárgyas (kissé rosszalló) <Nagyobb szövegből egy mondatot v. más kisebb egységet> a természetes összefüggést megbontva, a többi résztől elkülönítve kiemel s idéz, v. más módon felhasznál. Hozzászólásomból egy mondatot kiszakított, s most azt akarja ellenem felhasználni. Ezt a szakaszt a vers egészéből kiszakítva nem is érthetnők meg.
kiszakítás; kiszakítgat; kiszakítható; kiszakító; kiszakított; kiszakíttat.
