könyvel
könyvel [e] ige -t, -jen [ë] (pénzügy)
1. tárgyas Üzleti könyv(ek)be hivatalosan bejegyez vmit; vminek a könyvelését végzi. A napló tételeit a folyószámlákra könyveli. || a. tárgyatlan Könyvelést végez, azzal foglalkozik. Pontosan könyvel. Ketten könyvelnek a szövetkezetben.
2. Általában rovatos nyilvántartási könyvbe, jegyzékbe bevezet, feljegyez vmit. A raktáros pontosan könyvelte a kiadott anyagokat.
Igekötős igék: átkönyvel; bekönyvel; elkönyvel.
Szóösszetétel(ek): anyakönyvel; törzskönyvel.
könyvelt.
