könyvelés
könyvelés [e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (pénzügy) A vállalat, intézmény anyagi eszközeinek és pénzforrásainak, azok változásainak (, a gazdasági műveleteknek) és a gazdálkodás eredményeinek rendszeres, folyamatos, megszakítás nélküli feljegyzése. ® Egyszerű könyvelés; kettős könyvelés; ® átíró könyvelés; gépi könyvelés; kereskedelmi v. üzleti könyvelés. || a. (közigazgatás, pénzügy) Kincstári könyvelés: rovatszerű elszámolás a költségvetés alapján.
2. (bizalmas) Könyvelőség. A könyvelés befejezte a munkát. A könyvelésben dolgozik. Átmegyek a könyvelésbe.
Szóösszetétel(ek): anyagkönyvelés.
könyvelési.
