közöl [1]
közöl [1] tárgyas ige közlök, -sz, közlünk, -tök, -nek [e]; -t v. (régies) közlött; -jön; -ni v. közleni [e]
1. (kissé választékos) Közöl vkivel vmit: vkinek szóban, írásban tudtára ad vmit. Van ® szerencsém közölni. Levélben közölte velem, hogy … Hivatalosan közölték vele a hírt. Önérzetesebb férfiú, mintsem magánúton közölje, ami hivatalos. (Mikszáth Kálmán) Krumplihámozás közben nyugodtan és egyszerűen közölte asszonyával, hogy keressen másik lányt, ő férjhez fog menni. (Kosztolányi Dezső)
2. <Hírt, közleményt, cikket, írói alkotást újságban, folyóiratban> kinyomtatva közzétesz. Szó szerint közöl vmit. Cikkét közölni fogjuk. A verset a legközelebbi számban közlik. A hivatalos lap közli a rendeletet. Lehetetlennek tartom, hogy egy hírlapíró … ily világesemény hírét … csak három nap múlva közölje. (Jókai Mór)
3. (ritka, régies, választékos) Közöl vkivel vmit: átad vkinek vmit (rendsz. használatra); rendelkezésre bocsát. No, hogy könnyebben csússzék a szán! szólt a táblabíró úr, Jancsival is közölve az öblös kulacsot, mely ekként kézről kézre kezde járni. (Jókai Mór)
Igekötős igék: leközöl.
közlendő; közlő; közölget; közöltet.
