közöl [2]
közöl [2] tárgyas ige -t, -jön (ritka, népies)
1. Vmi közé vesz, vmivel közrevesz vmit; úgy csinál vmit, hogy vmi két v. több dolog közé essék. Közöli a kerékvágást: úgy hajtja a kocsit, hogy a régi kerékvágások egyike a kerekek közé essék; közöli a ® vágást. Mértékkel a bíró feleket juháztat [= békít] Közöli a vágást, engedve hibáztat. (Arany János) || a. (vadászat) A lövés v. a puska közöl vmit: lövéskor a sörétszemek úgy szóródnak szét, hogy köztük a bizonyos távolságban levő vad sértetlen marad. A lövés közölte a fácánt.
2. Közöli az utat: <kocsis> három út közül a középsőt választja.
Igekötős igék: megközöl.
közölő.
