krízis
krízis főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies írva: crisis is)
1. (választékos) Válság (2–4), válságos állapot, helyzet. Gazdasági, politikai krízis; krízis fenyegetett. Átvészelték a krízist. A krízis sokáig tartott. Együtt várták a krízis lefolyását, hogy adandó esetben együtt menekülhessenek. (Jókai Mór) A krízis tetőfokán … választmányi tagnak jelölték a klubjában. (Hunyady Sándor)
2. Kül. <vmely súlyos betegség lefolyásában, ill. a beteg állapotában> a legválságosabb, döntő szakasz, fordulópont. Az éjszaka bekövetkezett a krízis. A beteg jobban lett, átesett a krízisen. Három hét alatt Bettina túljutott a krízisen. Közvetlen veszedelem már nem volt. (Hunyady Sándor) || a. (orvostudomány) A gyors javulásra és a nagyon valószínű gyógyulásra mutató fordulópont. A krízis a láz rohamos csökkenésével jár.
