láncolás
láncolás főnév -t, (-ok), -a
1. A láncol (1, 2) igével kifejezett cselekvés, művelet; vkinek, vminek lánccal vhová, vkihez, vmihez kötése, erősítése. A saroglyának a szekér oldalához láncolása; a raboknak egymáshoz láncolása.
2. (villamosság) Különböző váltakozó áramú vezetékek egyesítése azért, hogy a többfázisú áram vezetéséhez kevesebb vezeték kelljen.
3. (átvitt értelemben) A láncol (3) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; lánckereskedelemmel való üzérkedő foglalkozás. Szövettel, szappannal való láncolás. Rajtavesztett a láncoláson. Láncolással foglalkozott a háború után. A gazdák előre látják már, hogy a liszttel hamarosan láncolás fog előállani, s már készülnek rá, hogy a liszten fogják megkeresni a maguk hasznát. (Móricz Zsigmond)
láncolási.
