láncolat
láncolat főnév -ot, -a (kissé választékos)
1. Egymással összefüggő, egymáshoz kapcsolódó dolgoknak, tárgyaknak a sorozata. Erődök és várak láncolata. || a. Embereknek ily módon összefüggő sorozata. Maklárig az őröknek hosszú láncolata állott már napok óta. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Folyamatoknak, jelenségeknek egymásból folyó, összefüggő volta, egymásra következése. A bizonyítékok és a tények láncolata; az események és a gondolatok láncolata; az okok és az okozatok összefüggő láncolata. Egyik adoma a másikat költi fel: néha reggelig folynak azok egymásból szakadatlan láncolatban. (Jókai Mór)
