lopódzik
lopódzik tárgyatlan ige -tam, -ott, lopóddzék, (lopóddzon) lopózik ..zzék (..zzon)
1. Óvatosan megy (vhol, vhova), hogy észre ne vegyék; lopakodik. Szorosan a kerítés mellett lopódzik. Úgy lopódznak, mint a tolvajok. Az egykori dajka az ifjú Szindbád szobájába lopózott. (Krúdy Gyula) Menekülni próbált. A fal mentén a lépcsőig lopódzott. (Kosztolányi Dezső) Noémi a konyhába lopózott torkoskodni. (Babits Mihály)
2. Lopódzik vhova: észrevétlenül megközelít vkit, váratlanul megjelenik vhol. A háta mögé lopódzott, átölelte, megcsókolta. Szívünk, ízünk, harcunk Fakul, bomlik, vásik, S helyünkre lopózik Sok fiatal másik. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, választékos) Könny lopódzik a szemébe: <rendsz. a meghatottságtól> akarata ellenére is könnyes lesz a szeme.
3. (átvitt értelemben, választékos) Lopódzik vhova: <érzés, érzelem> észrevétlenül, lassan-lassan behatol vkibe, meglep vkit. Szeretet lopódzik a szívébe. Különös, megmagyarázhatlan érzelem lopózott lelkébe. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átlopódzik; belopódzik; fellopódzik; hazalopódzik; kilopódzik; lelopódzik; odalopódzik; visszalopódzik.
lopódzás; lopódzó; lopódzott.
