minő
minő névmás, kérdő és vonatkozó (régies, irodalmi nyelvben)
I. kérdő (melléknévi)
1. Milyen (I. 1). Számot vetett-e mindenik magával, Minő dologra szánta el magát? (Petőfi Sándor) No, most mutasd ki, hé, minő eszed Minő fortélyod van. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. <Felkiáltásban, fokozó ért-ben:> milyen (I. 2). Szent Pilátus! minő szégyen! (Arany János)
II. kérdő (határozószóként)
Milyen (III. főleg 2). A honfikeserűségnek és honfirajongásnak minő mérhetetlen tengere zajgott ezek szivében! (Eötvös Károly)
III. vonatkozó (kötőszóként) Amilyen, milyen (IV), aminő. [Az ítélet.] Vértengerbe szakad majd a vér hosszu folyója. | Rettenetes napokat látok közeledni, minőket Eddig nem látott a világ… És… Mely eddig veszte örökké, Győzni fog itt a jó. (Petőfi Sándor) Azonban azt se véld, …Hogy csak nehány szó… | Kell: és tiéd a Parnassz, Helicon: | „Csermely, virág, lomb, hattyudal, Ábránd, minőt a sejtelem sugall”. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): aminő; akárminő; bárminő; semminő; valaminő.
