minőség
minőség főnév -et, -e [ë, e] (rendsz. csak egyes számban)
1. (filozófia) <A filozófiai kategóriák egyike:> a dolgok, folyamatok, jelenségek lényegét jellemző tulajdonságok összessége; az (a jelleg), ami olyanná tesz vmit, amilyen. A dialektikus materializmus egyik tétele a mennyiségnek minőségbe való átcsapása. Valamely tárgy megszűnik az lenni, ami, ha elveszti eredeti minőségét. A fejlődés folyamán a dolgok és a jelenségek minősége is megváltozik.
2. Vminek anyagi, használati v. szellemi, művészi értékelést is magában foglaló jellege, foka. Békebeli, elsőrendű, jó, kitűnő, kiváló, közepes, gyenge, rossz, selejtes minőség; a dohány, az ebéd, a kenyér, a munka, a termés minősége; a történés minősége; a munkának mennyiség és minőség szerinti díjazása. Jobb minőségben gyártják a szappant. Szöveteink a régi minőségben kaphatók. Harc az áruk jobb minőségéért. Javítsuk a minőséget! A fogat minősége jelezte a nemesek rangját, előkelőségét. (Mikszáth Kálmán) || a.* (kereskedelem, 1945 után) Kitűnő, kiváló, elsőrendű minőségű áru. Minőséget a dolgozóknak!
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (átvitt értelemben, hivatalos) Az a (hivatalos) állapot, amelyben vki van, az a hatáskör, feladatkör, szerep, megbízatás, hivatás, amelyet betölt; (szolgálati, hivatalos) beosztás, tisztség, rang. Előadói minőségben dolgozik a minisztériumban. Ügyészi minőségben kinevezték, beosztották vhová. Elnöki minőségében vezette az ülést. Igazgatóhelyettesi minőségben vezeti az intézetet. Követi minőségben képviseli hazánkat. Hivatalos minőségben vagyok itt. Vissza kellett esnem huszárnak. …Mert hát egészen más minőség az; magától diktálja az a bátor szavakat. (Mikszáth Kálmán)
4. (játék) <Sakkjátékban> az a fokozatnyi többlet, amely a bástya és vmely könnyű tiszt (huszár v. futó) játékbeli értéke közt fennáll. Minőséget áldoz: pl. bástyáját a lóért v. a futóért feláldozza; minőséget veszít.
Szóösszetétel(ek): 1. minőségellenőrzés; minőségjelzés; minőségkülönbség; minőségkülönlegesség; minőségrontó; 2. középminőség.
minőségű.
