neheztel
neheztel [e-e-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyatlan Neheztel vkire (vmiért): vmit rossz néven véve, kisebb haragot, sértődöttséget érez, táplál magában vki iránt. Sokáig neheztelt rám ezért a tréfáért. Azért akarta is szépen megköszönni, De a szó nem akart a nyelvére jönni, A király azonban nem neheztelt érte, Mert az együgyű szív nyelvén nagyon érte. (Arany János) Nem neheztelek rád. Sőt …: hálás vagyok érte, hogy boldoggá tetted a férjemet. (Ambrus Zoltán)
2. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Rossz néven, zokon vesz vmit. Azt sem neheztelem …, ha kegyelmed nénjének szólít. (Jókai Mór) Elfordult durcásan, mintha neheztelné a vakmerő szót. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: megneheztel.
neheztelő.
