neheztelés
neheztelés főnév -t, (-ek), -e [ë ,e]
A neheztel (1) igével kifejezett magatartás, lelkiállapot, érzelem; az a tény, hogy vki neheztel vkire vmiért; vminek rossz néven vevése, kisebb harag, sértődöttség, nehezményezés. Neheztelés nélkül mondom; magára vonja vkinek a neheztelését. [A fejedelemnek] egynehány poltura érő portékán megakad a szeme, és kezdi mondani mintegy nehezteléssel, hogy drágán fizették, nem kellett volna úgy venni. (Mikes Kelemen) Ne légyetek reám nehezteléssel. (Csokonai Vitéz Mihály) [A kocsmáros] nem minden neheztelés nélkül mondá: Engem kicsibe vesznek az urak. (Mikszáth Kálmán) Azt hiszem, némelyes jelét adtam annak, hogy bennem a neheztelésnek még az árnyéka se maradt meg. (Ambrus Zoltán)
neheztelési.
