nekiugrik
nekiugrik tárgyatlan ige
1. Egyenesen vki felé v. vkire ugrik, rendsz. támadó céllal. Nekiugrik vkinek. A kutya dühösen nekiugrik a tolvajnak. Őrjöngő zsarnok … valami ilyen voltam. Akkor haraptam meg Erzsit, valami kis rokonlányt … Nekiugrottam és kiharaptam [a] húst a kis kezéből. (Móricz Zsigmond) Ha valaki … átmegy a pallón, … [a kutya] nekiugrik, szinte lóg a levegőben a láncon; ugat, hörög, vicsorog. (Nagy Lajos) || a. Nekiugrik vminek: egyenesen vmi felé ugrik, s benne esetleg megüti v. megsérti magát. Nekiugrott a kerítésnek. Bolond kecske az, amelyik nekiugrik a késnek! (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) Nekiugrik vminek: vakmerően v. hirtelenkedve belefog vmibe; nekivág. Vakon nekiugrottak valaminek, akadályokra nem gondoltak. (Vas Gereben) Egy gyenge percében … nekiugrott a házassági köteléknek. (Mikszáth Kálmán)
nekiugrás; nekiugró; nekiugrott.
