öltözék
öltözék főnév -et, -e [ë, e] (választékos)
Öltözet ruha. Estélyi öltözék. Hiányos öltözékben szaladgál fel-alá: félig öltözötten sz. f. Zaj és kacaj közt fölemelkedik Most egy uracs kopottas öltözékben. (Reviczky Gyula) Szívemre szívtam a Zsuzsika arcának csodálatát, … s az ezzel járó… boldog érzést és különösen azt a paraszti tökéletes, sőt művészi öltözéket, amiben járt. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): öltözékhiba.
öltözékű.
